![]() Bár júniusban egy nagyon komoly nyelvi megmérettetésen esett át sikerrel és már múlt évben 38 órás tanhetei voltak a gimnáziumban, mégis ragaszkodott hozzá, hogy idén nyáron dolgozni is szeretne. Most sem volt véletlen a helyszínválasztás a családi ebédhez, hiszen nyáron a Pálma fagyizójában van diákmunkán a gyermekem. Ma is csak szűk családi körben, holnap pedig csak négyesben, és az ünneplés napokig folytatódik a családon kívül is. Igaz, a nagy nap holnap lesz, de mi már ma is ünnepeltünk. Nem csoda hát, hogy most nem csak egy nap ünneplünk. Az idő szalad, de egy-egy ilyen jelentős állomáson elgondolkodunk múlton és jövőn. Van, hogy szeretném, hogy az elmúlt 6569 nap mindegyikén lévő mivoltából is maradjon nekem egy-egy, máskor látnokként tekintek előre és a boldog felnőttkori életét képzelem el. Persze nekem örökre gyermek marad, az egyik szemem sír, a másik nevet. Igazán még fel sem fogtam, hogy holnapután már felnőtt nő lesz az én kicsi lányom. ![]()
0 Comments
Leave a Reply. |
AuthorWrite something about yourself. No need to be fancy, just an overview. ArchivesCategories |